A víz számtalan módon kapcsolatba kerülhet a zenével. Egyrészről, mint a zene megszólaltatója, másrészről mint a zene ihletője.
Lássunk néhány példát!
Al Jazari – a víz mint energiaforrás
Manapság már nem meglepő ha egy-egy munkát, például komplett autók összeszerelését robotok/gépek végeznek. Ezeket a berendezéseket bonyolult programok irányítják, elektromos áram segítségével. De vajon mi lehet az őse ennek a technológiának és mi volt kezdetben a mozgatóerő?
Természetesen a VÍZ.
Már az iszlám tudomány aranykorában ( VIII-XIII. század) a tudósok olyan ismeretek birtokában voltak, amelyekkel automata gépeket tudtak létrehozni.
Automatáik „hosszú órákig, napokig vagy még tovább tudtak működni emberi beavatkozás nélkül”. A folyamatos működést – amit ma az elektromos áram tesz lehetővé – ők a víz segítségével hozták létre.
Magasban elhelyezett víztartályok üzemeltették ezt a zenélő automatát is:
A “zenélő hajón” a király magas rangú vendégeit szórakoztatják zeneszóval. A “zenészek” itt a vízzel megmozgatott automaták/robotok, amik különböző hangkeltő eszközöket, hangszereket ütögetnek, így szólaltatva meg a zenei kompozíciókat.
A másik oldalról – a víz mint ihletőerő
A víz cseppenése, az eső ritmusa, melankolikus hangulata gyakran ihletője a zeneszerzőknek.
Lássunk erre is egy példát:
Kodály Zoltán életművének egy hosszú szakaszában kizárólag zongoraműveket szerzett.
A mi szempontukból különösen érdekes az “Esik a városban” című műve, amelyet Arthur Rimbaud „Csendesen esik a város felett” és Paul Verlaine „Sír a szívem, miként az eső esik a városra” verssorai ihlették. A finom melankóliájú zongoradarab gyorsuló-lassuló futamai az eső sokféleségét, a cseppek változó ritmusú koppanását keltik életre. (2)
Mindennapok hangjai – víz mint hangszer
A víz nem csupán eszköz és múzsa lehet, hanem hangszer is. A STOMP zenekar hétköznapi használati tárgyakkal hoz létre olyan pergő ritmust, amelyre akár táncolni is lehet. Sokszor használják ki a víz, vagy vízhez köthető eszközök hang- és ritmuskeltő lehetőségét. Néhány példa az eszköztárukból: mosogató dugó, vízzel teli hordó, purhab kinyomópisztoly(!).
A víz azonban nem csak áttételesen, különböző eszközök segítségével szólaltatható meg. Vegyünk csak példát a bakákról! A baka törzs egy Afrika őserdeiben élő népcsoport. Gazdag és összetett zenei világuk lenyűgözően leleményes. A törzs egy legendája szerint Isten azért küldte a földre őket a mennyből, mert túl zajosan zenéltek. Ezen a videón például az látható, ahogyan baka asszonyok mint egy ütős hangszert szólaltatják meg – a folyót.
S ha már a ritmusnál tartunk: japán művészek egy csoportja az esőcsepp ritmusos csepegésétől inspiráltan készítették el ezt a videót:
Ebben az esetben látvány és a hangzás is roppant izgalmas. Érdemes megfigyelni a különböző felületek eltérő hangját. A kép bal alsó sarkában a számláló megmutatja, hogy hány esőcsepp szól éppen egyszerre. 1 csep, 5 csepp, meg tíz… na és a 10.000.000 esőcsepp hogyan szól egyszerre?
Kísérletezz!
A fenti példák mindegyikét sok-sok kísérletezés vagy olykor a véletlen hozta létre.
Szóval kísérletezz bátran, mert ne feledd, mindenki művész!
Ehhez kapcsolódóan következzen az utolsó videó (inspiráció forrás). George Brecht fluxusművész zenéjének kottája például ennyiből áll:
Csöpögészene / Drip Music
Egy vagy több előadó számára.
Egy vízforrást és egy üres edényt úgy rendezünk el, hogy a víz az edénybe csöpögjön.
Előadva pedig így hangzik:
A fluxus (= egy ‘60-as évek elején induló művészeti irányzat) az élet és a művészet közti határok elmosódására mutatott rá, legjellemzőbb jelszavai: “minden művészet”, “mindenki művész”. Még több fluxus partitúra (kotta)
Legyél te is zeneszerző, művész és kísérletezz a vízzel!
